Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9504/INFBIZT0.CD

Text File | 1996-03-08 | 24KB | 400 lines

          @VAz Athena hálózat Kerberos védelmi rendszere az MIT-n@N

          @VVan, aki csak a jelszavakra gondol...@N

              A  számítógépes  információvédelem  hallatán  az emberek
          többsége  elôször  a  vírusokra,  majd  a  jelszavakra  és a
          rejtjelezésre gondol. Ez utóbbiakról ejtünk néhány szót.  @K(A
          @Kszakirodalmi   hivatkozásokat   szögletes   zárójelbe   tett
          @Kbetû-szám  kombinációk  jelzik a  szövegben.  A hivatkozások
          @Kfeloldását ennek a cikknek a végén adjuk meg -- a szerk.)@N
              Cikkfüzérünk mellé érdemes  elolvasni a Heti  CHIP 1995.
          január  12-i számának  5. oldalán  kezdôdô cikkét,  amely  a
          tavaly  decemberben  az  Egyesült  Ållamokban   megrendezett
          Technology  for  Information  Security  '94   konferenciáról
          számolt be.


          @VSzomorú, de megtörtént...@N

              Volt egy programozó  Kaliforniában, akinek a  feladata a
          bankjegykiadó automaták  (ATM --  Automatic Teller  Machine)
          karbantartása volt,  tervét tehát  egy háromnapos  hétvégére
          idôzítette.   Telepítéskor   egy   programozott  mesterkulcs
          beépítésével rejtjelezték  a rendszert.  A szándék  az volt,
          hogy az üzembe helyezést  követôen ezt a kulcsot  meg fogják
          változtatni, és azt már csak a megbízható beavatottak fogják
          ismerni.  Feledékenységbôl  azonban  ezt  elmulasztották.  A
          szóban forgó programozó egy hónapon keresztül összegyûjtötte
          az   ATM   rendszer   összes   üzenetét,   és   dekódolta  a
          jogosultsággal  rendelkezô  felhasználók  személyi azonosító
          számait. Ezen a hétvégén a programozó és bûntársai ezekkel a
          számokkal  több  körzetben pénzösszegeket  vettek  ki, mivel
          tudták,  hogy  a tranzakciók  banki  ellenôrzése csak  keddi
          napokon szokott történni. Akadt köztük azonban egy --  talán
          valami  nézeteltérés   miatti  --   feljelentô.  îgy   tehát
          korántsem mûszaki, hanem emberi tényezô segítette a  nagyobb
          kár elhárítását.
              Talán megemlíthetjük még, hogy a felhasználó által adott
          jelszó  megszerzésére  volt  olyan eset  is,  hogy  az utcai
          pénzkifizetô automatával szemben lévô ház emeletérôl videóra
          vették a bebillentyûzés  folyamatát, majd a  képanyagot szép
          nyugodtan -- a kellô helyeken kimerevítve -- kielemezték.


          @VA gyenge pontok@N

              Az USA Igazságügyi Minisztériuma az alábbi nyolc pontban
          foglalta össze  az adatfeldolgozó  rendszerek legvalószínûbb
          gyenge pontjait [1]:
              @K1.  Az  adatbevitel és  kiadás  kézi kezelésének  gyenge
          @Kellenôrzése.@N Ez a leggyengébb pont. A vizsgálat azt mutatta,
          hogy az információra --  mint vagyontárgyra -- a  legnagyobb
          veszélyt a  számítógépbe történô  bevitel vagy  visszanyerés
          jelenti. Ekkor legkönnyebb a hozzáférés, és a bûnözônek csak
          kevés szakismeretre van  szüksége. Ebbôl következik,  hogy a
          biztonsági programot a  számítógépes környezeten kívülre  is
          ki kell  terjeszteni, és  védeni kell  a bármilyen  formában
          megjelenô adatokat.
              @K2.  Gyenge  fizikai felügyelet  (sok  esetben egyáltalán
          @Ksemmi).@N  Ez @Vfelhívás  a bûnözésre@N,  míg a  hatékony  fizikai
          biztonsági  rendszer  a motivált  bûnözôt  is elriaszthatja.
          Természetesen ennek  megvannak a  határai. Négy  eset közül,
          ahol a  behatolók fegyvert  használtak, három  politikai ügy
          volt,  míg  a negyediket  egy  hátrányos helyzetû  beosztott
          követte  el.   Csúcstechnológiájú,  igen   drága  biztonsági
          rendszerek  esetében ma  túl sok  vezetô hamis  biztonságban
          érzi magát, és elhanyagolja a fizikai környezet védelmét.
              @K3. Elégtelen mûködtetési elôírások a munkaállomásokon.@N A
          billentyûzetrôl  hozzáféréshez  jutó  bûnözô  rengeteg  kárt
          okozhat.    Az    ellenintézkedés    lehet    a   személyzet
          kötelezettségeinek  szétválasztása,  az  @Vérzékeny   funkciók
          kettôs ellenôrzése@N, a személyzet tevékenységeinek naplózása,
          egy   biztonsági  információs   program  megvalósítása,   és
          gondosan kidolgozott kezelési utasítások. A mentési (backup)
          rendszerek és  a katasztrófaelhárító  tervek korlátozzák  az
          esetleges veszteségeket.
              @K4.  Rossz  üzleti  morál.@N  A  számítógépes   bûnelkövetô
          @Kgyakran nem egyetlen személy, hanem egy egész vállalat. @VNéha
          a vezetôk is  összefonódnak@N a hûtlen  kezeléssel, csalással,
          megfélemlítéssel,  lopással  és  ipari  kémkedéssel, sokszor
          azonban nem is tudnak beosztottaik ilyen tevékenységérôl.
              @K5.   Rosszul  ellenôrzött   programok.@N  Zugcégek   által
          fuserált,   strukturálatlan,   a   szoftverminôsítés   elemi
          követelményeit sem teljesítô programok gyakran  tartalmaznak
          visszaélésre  is  kihasználható  csapdákat  és   hozzáférési
          lehetôségeket. Más  esetekben maguk  a bûnözôk  használták a
          programokat bemeneti  eszközként. Ez  rendszerint azért  van
          így,   mivel   ezek   a   programok   híjával   vannak  több
          életfontosságú ellenôrzésnek:
              @V*@N a tesztelésnek és minôségellenôrzésnek;
              @V*@N   az   érzékeny   programok   hozzáférési  lehetôségei
              korlátozásának;
              @V*@N a programozók munkája utáni elszámoltatásnak;
              @V*@N a dokumentációk és programok biztonságos tárolásának.
              @K6.  Az (operációs)  rendszer gyenge  pontjai.@N A  bûnözôk
          gyakran  kihasználják  a  tervezés  gyenge  pontjait  és   a
          programhibákat.  Azt  szokták  mondani,  hogy  legalább  egy
          strukturális   hiba    elôfordulhat   minden    5   Kbyte-os
          programrészben. îgy tehát egy  5 Mbyte-os program 100  hibát
          tartalmazhat, és  egy újabb  verziójú operációs  rendszernél
          nem kell azonnal vírusra gyanakodni.
              @K7.  Elszemélytelenedés.@N  Ez a  hackerek  igazi területe:
          hozzáférés  a  rendszerhez  úgy,  mintha  jogos felhasználók
          lennének. A  fô hiba  itt a  jelszavak listájának  nem kellô
          védelme vagy lehetôség hagyása az intelligens felderítésre.
              @K8. A közegek nem megfelelô kezelése.@N A tanulmány,  amely
          elsôsorban  a  nagy bankok  és  állami intézmények  központi
          gépeire összpontosított, beszámolt több olyan esetrôl,  ahol
          a  bûnelkövetôk  hozzáférhettek a  mágnesszalagokhoz.  A nem
          megfelelôen tárolt mikrogépes  floppyk még nagyobb  kihívást
          jelentenek.


          @VJelszavas védelem@N

■
Jelszavas rendszer      Fôbb elônyök                Fôbb hátrányok

Felhasználó által adott Könnyen megjegyezhetô       Gyakran könnyû kitalálni

Rendszer által generált Nehezen kitalálható         Nehezebb megjegyezni
                                                    és a generáló algoritmus
                                                    kikövetkeztethetô

Korlátlan idôtartamú    Könnyen megjegyezhetô       A találgatási és kimerítô
                                                    tesztelési kísérletek esetén
                                                    a legsérülékenyebb;
                                                    nehéz észrevenni az ellopott
                                                    jelszavat

Rögzített               Könnyen megjegyezhetô,ha    Sebezhetôsége az idô-
                        az intervallum elég hosszú  intervallumtól függ
                        (egy hónap vagy egy hét);
                        biztonságosabb a korlátlan
                        idôtartamúnál

Egyszeres               Alkalmas a rendszerbe       Nehéz megjegyezni, hacsak le
                        történô sikeres behatolás   nem írjuk; a jogosult
                        detektálására; a rövid      felhasználó is kintrekedhet
                        élettartam lehetetlenné     sikeres behatolás esetén
                        teszi a kimerítô
                        felderítési tesztelést

Mérete és a felhasznált Minél hosszabb a jelszó és  Minél hosszabb, annál
jelkészlet              a jelkészlet, annál         nehezebb megjegyezni
                        nehezebb kitalálni


Információtartalom      Segíti a behatolási         Hosszú jelszavakat eredmé-
(például jogosultsági   kísérletek detektálását,    nyezhet, amelyeket le kell
és ellenôrzô jegyek)    amennyiben a behatoló nem   írni,és ha kitudódik a séma,
                        ismeri a jelszó-struktúrát  akkor könnyû kikövetkeztetni
                                                    a jelszavakat

Kézfogási sémák         Ellenáll a kimerítô         Idôigényes lehet; az
(például dialógusok,    vizsgálatoknak; átvitel     egyszeres jelszavaknál
felhasználói            során is bizonyos védelmet  nagyobb tárigényû
transzformációk)        nyújt

■


          @VTanácsok ""nehéz" felhasználói jelszavak megalkotásához:@N

          @V*@N  Soha  ne   használjuk  intézményünk,   sportegyesületünk,
          autómárkánk vagy közeli hozzátartozónk nevét!
          @V*@N  Ne   használjunk  értelmes   szavakat,  vagy  regényhôsök
          nevét!
          @V*@N  Keverjük   az  ábécé   betûit   számokkal  és   speciális
          karakterekkel   (^,/,;,?,+,&   stb.,   de  ne   alkalmazzunk
          [Ctrl]-os  gombkombinációkat,  vagy #-ot és  @@-et, mert ezek
          ""megbolondíthatnak" egyes rendszereket).
          @V*@N Használjunk  olyan  rövidítéseket,  amelyekre  viszont  mi
          biztos  jól  fogunk emlékezni! (Például: ""Eieü^eeeee!" azaz
          az   ""Ezt   sikerült  ^elfelejtenem!"  magánhangzóit,  majd
          legközelebb a mássalhangzóit.)
          @V*@N  Választhatunk   blabla  szavakat  is,   persze  számokkal
          nehezítve stb.!
          @V*@N   A    hálózat    különbözô    csomópontjain,   vagy   más
          munkaállomáson más-más jelszót használjunk!


          @VA jelszóhasználat hátulütôi@N

              A   számítógépes  biztonságot   említve  legtöbbször   a
          ""jelszó"  ugrik  be,   amely  a  ""szézám,   tárulj"-tól  a
          pénzkiadó   automaták   személyi   azonosítószámáig    (PIN)
          terjedhet. A jelszó a biztonság egyszerû, de mégis  hatékony
          formája.  A megfelelô  jelszó képes  azonosítani a  jogosult
          felhasználót, és engedélyezi a rendszerhez a hozzáférést. Ha
          a  jelszavak  használata szelektív,  akkor  ez a  hozzáférés
          korlátozott. Sok vezetô úgy gondolja, hogy ezeket  használva
          a szükséges biztonság már elértnek is tekinthetô. Ez csak az
          alábbi két esetben mondható el:
              @V*@N  A  jelszó  nem az  egyetlen,  minden  célra megfelelô
          biztonsági eszköz. Olyan mint egy csavarhúzó: nagyon fontos,
          de  nem  az egyetlen  hasznos  szerszám. A  jelszó  csak egy
          nagyobb biztonsági rendszerben lehet hatásos. [1] Egy  másik
          jó tanács a felhasználóknak: ""A jelszó legyen olyan, mint a
          fogkefe  --  Másnak  ne  adjuk  oda  még  kölcsönképpen sem,
          használjuk minden  nap (azaz  minden fontos  mûvelethez), és
          gyakran cseréljük!"
              @V*@N   A   hatásos   jelszavas   rendszer   csak  megfelelô
          adminisztrációval valósulhat meg. Nem megfelelô karbantartás
          esetén a rendszer hatékonysága elvész, és ha ilyenkor  nincs
          figyelmeztetés, akkor ez hamis biztonságérzetet kelthet.
              A   biztonsági  oktatóprogramok   indításakor  el   kell
          magyarázni, hogy miért történik a bevezetés, és mit várunk a
          beosztottaktól.  A  biztonsági  intézkedések  a  napi munkát
          rendszerint nehezebbé teszik.  Próbáljuk megértetni, hogy  a
          biztonság nem átok, hanem inkább jótékony hatásai vannak:  a
          rosszul vagy jogosulatlanul bevitt adatok kijavítása  sokkal
          nagyobb többlet ráfordítást, túlórázást kíván.
              Az is gyakori hiba, hogy a szervezetek az  oktatóprogram
          lefutása után  elintézettnek vélik  a kiképzést:  nem veszik
          figyelembe, hogy a dolgozók közben kicserélôdhetnek, és  nem
          intézményesítik az új belépôk oktatását. ùgyszintén nem árt,
          ha a vezetô ismételten ellenôriz, és felhívja a figyelmet az
          egy évvel ezelôtt kiadott utasításainak betartására.
              A fizikai védelem a szinte általánossá váló hálózatoknál
          szóba sem jöhet, de nagy központi rendszereknél kötelezô, és
          gyakran  sokkal  nagyobb  jelentôségû.  Az  adattárolás   új
          módszerei azonban  itt is  további kihívást  jelentenek -- a
          floppyk  kezdetben  8  colosak  voltak,  ma  pedig  három és
          felesek. Ma már nem  nehéz kisétálni egy lemezzel  a védelem
          nélküli  információ-raktárból,  vagy  lemásolni  az  értékes
          dokumentációkat a mindenütt jelenlévô másológépekkel.
              A  behatolás  és információszerzés  néha  a legbizarrabb
          módon történt: eldobott számítógépes nyomatok  (printoutok),
          használt indigók, sôt használt festékszalagok  segítségével,
          régebben  pedig  a képernyôn  hagyott  jelszavakéval. Utóbbi
          ellen ma már közismert módszer, hogy a jelszó  begépelésekor
          csupán csillagok láthatók  a képernyôn (vagy  még az sem  --
          ekkor még  a jelszó  hosszát is  nehezebb megtudni). Érdemes
          visszagondolni   a   cikkünk   elején   említett    ""videós
          jelszóvadászat" trükkjére is.


          @VAlgoritmusos adatvédelem@N

              A  rejtjelezô  kulcsok hasonlóak  a  jelszavakhoz, de  a
          megfelelô   kulcs   kiválasztása   további   meggondolásokat
          igényel.  A  kulcstér  a  lehetô  legnagyobb  legyen,   hogy
          elbátortalanítsa a  találgatásos behatolást,  de lehetôséget
          kell  adnia  a  gyakori  változtatásra  és  sok  felhasználó
          munkáját kell lehetôvé tennie. [1]
              A rejtjelezés hatékonysága a következôktôl függ:
          @V*@N az alkalmazott algoritmustól;
          @V*@N a rejtjelezés helyétôl és idejétôl;
          @V*@N a kulcskiválasztás kritériumaitól.
              Egy   matematikailag   feltétlenül   biztos   rejtjelezô
          eljárást  Vernam   az  American   Telephone  and   Telegraph
          Company-nál már 1917-ben megalkotott [2]. Az eredeti  szöveg
          (plaintext)  minden  karakterét  bitenkénti  XOR  mûvelettel
          összekombinálta  véletlen(szerû)  számokkal:  egy   kalapból
          kihúzott  véletlenszerû számsort  rávittek egy  lyukszalagra
          (ez képezte  a kulcs-folyamot),  és a  plaintextet egy másik
          olvasóra vitték. A visszafejtés ugyanezzel a  kulcsfolyammal
          történt. Mivel bármilyen azonos hosszúságú rejtjeles  szöveg
          egy  ismeretlen  véletlenszerû   kulccsal  csak  az   utóbbi
          ismeretében fejthetô meg, ezért ezt csak egyetlen alkalommal
          használják.  Innen  az  eljárás  neve:  ""egyszeri  szalag",
          melynek     nagy    jelentôségét     aláhúzza,    hogy     a
          Moszkva-Washington  ""forró   drót"  is   ezt  az   eljárást
          alkalmazza!
              A rejtjelezés  elméletéhez legjelentôsebb  hozzájárulást
          Shannon cikke [3] jelentette, amit nem sokkal a közismertebb
          matematikai  kommunikáció-elméleti  munkája  után publikált.
          Ebben kétféle biztonságot definiált:
          @V*@N feltétlenül biztos rendszerek;
          @V*@N számításilag biztos rendszerek.
              Egy   rejtjeles   szöveg   (kriptogram)   akkor    lehet
          feltétlenül biztos, ha az egyetlen helyes megoldáshoz nem ad
          elégséges   információt.  Ehhez   Shannon  egy   ""unicitási
          távolság"-ot definiált, ami  egyszerûen azt jelenti,  hogy a
          plaintext  redundanciájának  meg   kell  haladnia  a   kulcs
          információját. Egy  monoalfabetikus helyettesítô  rejtjelezô
          kulcsmérete 26! és  log2 26! =  88, valamint ha  a plaintext
          mint  írott  szöveg  redundanciáját  80%-nak  vesszük, akkor
          minden karakter 3,8 bit redundanciát hordoz. Ezért bármilyen
          88/3,8,  azaz kb.  23 karakternél  hosszabb szöveg  alkalmas
          lehet a  monoalfabetikus rejtjelezés  feltörésére, mivel  az
          unicitási távolság 23.
              Tekintve, hogy  az egyszeri  szalag unicitási  távolsága
          végtelen,  ezért  mai  ismereteink  szerint  ez  az egyetlen
          matematikailag feltétlenül biztos rendszer.
              Bár  a  számításilag  kivihetetlen  (feltörô) eljárásnak
          nincs definíciója, ma olyan nézet van, hogy egy 10^25 lépést
          meghaladó számítás  nem kivitelezhetô,  ha ""lépésként"  egy
          LSI chippel  1 msec  alatt elvégezhetô  mûveletet vesszük. A
          termodinamikai   határ   a   jelenleg   ismert   eljárásokra
          szorítkozik:  feltételezve,  hogy  minden  logikai  lépés kT
          energiát  fogyaszt  (ahol  k a  Boltzmann  állandó  és T  az
          abszolút hômérséklet), továbbá azt véve, hogy a számítás 100
          K-en   történik,  kimutatható,   hogy  az   1000  év   alatt
          elvégezhetô mûveletek száma 3x10^48.


          @VNéhány szó a ""DES"-rôl@N

              Amint  a  piacon  megjelentek  a  különbözô  adatvédelmi
          rendszerek  és  felmerült  a  hálózatok   összekapcsolásának
          lehetôsége is, úgy keletkezett a szabványosítás igénye.  Ezt
          felismerve az USA  Szabványhivatala (NBS, újabb  nevén NIST)
          1973-ban  felhívást  tett   közzé  a  megfelelô   szabványos
          rejtjelezô  algoritmus  (DES  --  Data  Encryption Standard)
          kidolgozására, melynek  a következô  követelményeket kellett
          kielégítenie:
              1. Adjon magas szintû biztonságot.
              2. Teljesen specifikált és könnyen érthetô legyen.
              3. Az algoritmus által  nyújtott titkosság ne legyen  az
                 algoritmus titkosságának függvénye.
              4. Minden  felhasználó és  gyártó  számára hozzáférhetô
                 legyen.
              5. Legyen   alkalmas    egymástól   igen    különbözô
                 felhasználásokban.
              6. Elektronikus eszközökkel gazdaságosan  megvalósítható
                 és hatékony legyen.
              7. Alá lehessen vetni érvényesítésnek (validation).
              8. Legyen exportálható.
              A   beérkezett   válaszok   kiábrándítóak   voltak:  sok
          matematikus   kiforratlan,   további   fejlesztést    kívánó
          algoritmust javasolt, és olyan is volt, aki újból felfedezte
          az ""egyszeri szalagot". Ezért 1974 augusztusában  másodszor
          is kiírták  a pályázatot,  és megint  sok megoldás  nem volt
          elég  erôs,  mások  pedig  túlzottan  specializáltak voltak.
          Végül  egyedül  az IBM  Lucifer  algoritmusa teljesítette  a
          kiírt követelményeket. Kimutatták, hogy ha minden rejtjelezô
          kulcs tesztelésére  1 pikomásodpercet  fordítanak, akkor  az
          eljárás kívülrôl történô feltöréséhez 10^19 év szükséges.
              Amerika legjobb  mûszaki egyetemén,  az MIT-n  az Athena
          hálózatot a  Kerberos rendszer  védi. Åbránk  a file-átvitel
          védett és rejtjeles  mûveletét mutatja, amely  a felhasználó
          jelszavas bejelentkezését követôen a munkafázisnak (session)
          a   rajzon   piros  színnel   szemléltetett   kulcsa  és   a
          jegyengedélyezési   folyamat   segítségével   történik.    A
          felhasználónak    a     tipikus    multiuser     rendszerben
          megszokottakon kívül semmit sem kell tennie.
              Az ábrákon szemléltetett  Kerberos védelmi rendszer  úgy
          igyekszik   a   hálózaton   lévô   felhasználói  információk
          titkosságát   biztosítani,   hogy   a   maximális  biztonság
          ugyanakkor  a  teljes  bizalmatlanság  jegyében  ne  rója  a
          felhasználóra  jogosultságának   állandó  bizonygatását.   A
          felhasználói  jelszavakat  nem  a  munkaállomás  tárolja,  a
          jegyek pedig  csak az  adott munkaállomáson  és csak  néhány
          óráig  használhatók.  De  most   jön  az  emberi  oldal:   a
          rendszermenedzserek    közvetlenül    bejelentkezhetnek    a
          fizikailag    biztonságos,    ""galambdúc"-nak     nevezett,
          kvázi-páncéltermi    kulcselosztóban.    Nos,    az   ôrzött
          személyekre is nem egyszer a testôrök jelentik a  legnagyobb
          veszélyt.    Egy     további    cikkünkben     kitérünk    a
          számítástechnikai  környezetben az  emberi megbízhatóság  és
          motiválás nehéz problémájára.
              Most   csak   annyi,   hogy   a   nyomozói  gyakorlatban
          közismerten a  ""motiváció, a  módszer és  az alkalom" elvet
          alkalmazzák.   A   motivált  elkövetô,   ha   hozzáférhet  a
          rendszerhez,  akkor  biztosan  megtalálja  az  alkalmat,  és
          kidolgozza a módszert a károkozásra. A kormányzati és üzleti
          számítógépekbe      behatoló      kamaszok     többé-kevésbé
          véletlenszerûen lesznek bûnelkövetôk. Egy jelszó  kitalálása
          jó  passzió. A  külsô elkövetônek  találgatnia kell,  míg  a
          belsô alkalmazott tudja, hogy hol vannak a gyenge pontok, és
          hol találja az érzékeny file-okat.
              Fôként tehát a saját alkalmazottakra kell odafigyelni. A
          hálózatból  kívülrôl  behatolók  és  vírusterjesztôk nagyobb
          publicitást kapnak, és jobban felhívják a figyelmet a gyenge
          pontokra,  de az  igazi veszély  az intézményen  belül  van!
          Nincs   az   a   pitbull-mutációkkal   védett,    atombiztos
          páncélterem, titkosító- vagy biztonsági rendszer, amit kellô
          ismerettel,  fôleg  belülrôl   és  csoportosan  ne   lehetne
          feltörni!
              A számítógépek nem követnek  el bûnöket. Ezt az  emberek
          követik el, akik bûnös célra használják a gépeket. îgy tehát
          a  rendszer  védelmének  hatékonyságát  az  emberi   oldalra
          történô   odafigyelés   (""human   engineering")   növelheti
          elsôsorban, azaz:  ""Soha ne  feledkezzünk meg  az emberrôl,
          amikor géprôl beszélünk!"

          @KVörös Gábor@N


          @VHIVATKOZOTT IRODALOM@N

              [1]  Baker,  R.  H:  ""Computer  Security  Handbook" TAB
          Professional and  Reference Books,  Blue Ridge  Summit, P.A.
          Second Edition, 1991
              [2] Davies  - Price:  ""Security for  Computer Networks"
          John Wiley & Sons, Second Edition, 1989
              [3] Shannon: ""Communication Theory of Secrecy  Systems"
          Bell  System  Technical  Journal  vol.  28.  p.  656., 1948.
          október
              [4]   Schiller,   J.I:   Secure   Distributed  Computing
          Scientific American, 1994. november
              [5] Garfinkel, S.: ""Practical Unix Security",  O'Reillz
          & Associates, Inc., Sebastopol, CA 95472, USA, 1991
              [6] Herzberg,F  et al:  ""The Motivation  to Work"  John
          Wiley and Sons New York, 1959
              [7]   ""HISEC   '93"   Adatvédelem   és    Adatbiztonság
          Konferencia, Budapest, 1993